A Sipeki-villa

A Hermina út egyik legszebb épülete, a Sipeki-villa számomra nem csupán egy műemlék vagy egy érdekes építészeti emlék. Valahányszor szóba kerül, mindig eszembe jutnak azok az évek, amikor elveszítettem a látásomat. Ennek már több, mint húsz éve. Akkor jártam ott először (előtte sosem, s ugyan sokszor bringáztam el előtte, bizony egyszer sem néztem fel rá) , és azóta is többször megfordultam az épületben.

Később az interneten is sokat olvastam róla, sőt egy szépirodalmi regény lapjain is találkoztam vele. Ritka dolog, amikor egy épület egyszerre része a történelemnek, a kultúrának és az ember személyes emlékeinek. Na és persze a jelennek, melyben aktívan élem magam is a vak emberek életét. 

A Sipeki-villa a magyar szecesszió egyik különleges alkotása. Tervezője Lechner Ödön volt, akit a magyar építészet egyik legnagyobb alakjaként tartanak számon. Az épület Sipeki Balás Béla megrendelésére készült, az építkezés 1903-ban kezdődött, és 1905-re fejeződött be. A villa eredetileg családi lakóháznak épült, ugyanakkor már a kezdetektől a társasági élet egyik fontos helyszíne volt. Elegáns termei, télikertje és különleges díszítései nemcsak otthonná, hanem reprezentatív találkozóhellyé is tették.

Sipeki Balás Béla nemcsak politikusként és jogászként volt ismert, hanem jelentős szerepet vállalt a vak emberek támogatásában is. Mivel a házaspárnak nem született gyermeke, végrendeletükben a villát olyan szervezetekre hagyták, amelyek a látássérült emberek segítését szolgálták. A második világháború után az épület fokozatosan a vak emberek érdekvédelmi szervezeteinek központjává vált, majd 1947-től a Vakok Szövetsége használatába került. Azóta immár több mint hét évtizede szolgálja a látássérült emberek közösségét.

Az évek során a villa funkciója jelentősen átalakult. A korábbi magánrezidenciából országos jelentőségű székház lett. Itt működött és működik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, amely érdekvédelmi munkájával, szolgáltatásaival és közösségi programjaival generációk életét segítette. Az épületben helyet kaptak irodák, közösségi terek, könyvtári szolgáltatások, valamint számos olyan tevékenység, amely a vak és gyengénlátó emberek mindennapjait könnyíti meg.

A villa különleges hangulata nemcsak az ide látogatók figyelmét keltette fel. Az évtizedek során több film és televíziós produkció forgatási helyszíneként is szolgált. Ez nem meglepő, hiszen a szecessziós épület kívül-belül olyan egyedi látványt nyújt, amely ma is könnyen magára vonja a figyelmet.

Az idő azonban nyomot hagyott a házon. Bár az épület szépsége még megkopott állapotában is érzékelhető volt, egyre sürgetőbbé vált a felújítás. Hosszú előkészítés után a közelmúltban teljes körű rekonstrukció valósult meg. A műemléki értékeket megőrizve helyreállították a villa eredeti szépségét, miközben a mai kor igényeinek megfelelő szolgáltatásokkal és akadálymentes megoldásokkal egészítették ki. A régi, elavult kiszolgálóépület helyén egy új, többfunkciós szolgáltatóház épült, ahol konferenciaterem, Braille-nyomda, ügyfélszolgálat, segédeszközbolt és számos további szolgáltatás kapott helyet.

A megújult székház szerintem jó példája annak, hogyan lehet egyszerre tisztelni a múltat és szolgálni a jelent. A Sipeki-villa ma is ugyanazt a méltóságot sugározza, amelyet több mint száz éve hordoz, mégis többet tud nyújtani, mint valaha. Nem csupán egy gyönyörű épület Budapest szívében, hanem egy olyan hely, amely emberek ezreinek jelent segítséget, közösséget és lehetőséget. Számomra ezért különösen fontos. Amikor a Sipeki-villára gondolok, nemcsak egy műemléket látok magam előtt, hanem egy olyan helyet, amely sok látássérült ember életének része lett, és amely a megújulása után is hű maradt eredeti küldetéséhez.

(forrásaim voltak a wikipédia és a MVGYOSZ weboldala)

Jenei András