Hálásan köszönjük az Adó 1% felajánlásokat!
2023.09.18.
BULÁKE Klubnap – Fő téma a látó-vezető technika lesz
2023.10.10.
Csapatépítő 2023. BULÁKE módra avagy miképp lettünk még inkább csapat vikingből a vadnyugaton át…
Csodálatos napsütésre és mégsem kánikulára ébredve indultunk el – a szokásos kissé csúszott időben és módozatban, no meg több autóval – az idei csapatépítőnk helyszíne felé. Még nem tudtuk, hogy ki melyik kocsiba, kivel és miképp, még nem tudtuk a pontos apróbb részleteket, de azt igen: a nap első felében sárkányhajózás várja a kollégákat, aztán ebéd, majd egy westernfalu…
Már ment a fejbeli agyalás, vagy éppen a korai (?) ébredés, amikor a nap kellemesen égetett minket és odaérve a Velencei-tóhoz, tudtuk: valami nagyon jó készül.
Aztán mire felfogtuk a lényeget (volt, aki már ismerte a sárkányhajózás élményét, volt, aki fittebb énjével érkezett és olyan is, aki csak remélte, hogy nem esünk a vízbe) máris két profi szakember, sportember, bajnok kezei között és a versenysportban sokat megélt sárkányhajóban voltunk. A két hajó evezősei más-más színű mentőmellényt viseltek, hajóinknak nevet is mi adtunk: Véres Mari (alias Bloody Mary) és Zeusz). Ott a kemény evezőpadokon, kezeinkben a lapátokkal, már nem volt kérdés: itt bizony egy csónakban evezünk…
Mivel ezekben a vízijárművekben fontos szerepe van a dobosnak, őket is mi választottuk meg. Figyelni kellett arra aki a bőrt ütve adta az evezés ütemét, na meg arra is, aki a hajót kormányozta. A kormányosok a program vezetői voltak, és utólag is azt kell mondjam: kellett az irányítás fizikailag és pszichésen is.
Miképp lehet összefoglalni azt a pár órát, amit a vízen töltött a két hajónyi BULÁKE csapat? Meleg volt, de folyamatosan egymásra csaptuk a rutintalan evezéssel a vizet. A mozgástól melegünk volt és a végére kellemes fáradtság, meg zsibbadtság költözött izmainkba. Megtudtunk több apró dolgot a tóról és természeti kincseiről, kialakításáról és életéről is, közben egy parányit meg kellett tanulnunk együtt dolgozni… Mert hát, itt csak akkor halad a hajó, ha az evezősök együtt mozdulnak, együtt hallják a dobot, együtt lélegeznek, egy az ütem is.
Néha picit megpihentünk, máskor ha a két hajó egymáshoz közelített, zrikáltuk a többieket, hogy ki a jobb, majd felgyorsítottunk, ám a végén azért, hogy legyen tét is, a két hajó egy kétszáz méteres szakaszon – ez körülbelül másfél perces erőltetett és ütemes evezést jelent – versenyzett is. S ha az egyik hajó nyert is, mindenki nevetett, örült és büszke is volt a csapatra és magára is.
Megköszönve – s általuk megköszöntve és megjutalmazva is – a hajósoknak a délelőttöt, máris pattantunk vissza az autókba és irányba vettük Tordast…
Az élménybirtok és a westernfalu már várt ránk. Mivel a program ezen részében szinte minden időre tervezetten kellett haladjon, az első részben megebédeltettek minket (az evezésben kifáradt és megéhezett társaság vegyestálas ebédet kapott profin felszolgálva), majd mehettünk is tovább. Tudtuk mi jön s részben már készültünk rá: velünk forgatták le a Tordasi banditák című kisfilmet; bizonyos filmbeli jeleneteknél a mi szereplésünkkel felvett részt vágják be utólag…
(A helyszínt elmesélni nehéz, de ha anno megnézett az ember egy westernfilmet, csupa ilyen épületet, helyszínt láthatott. Saloon, bank, templom, víztartály, temetkezési iroda, lapos házak és homok…)
Mire észbekaptunk és megvoltak a karakterek, mire mindenki megkapta az öltözékét is (hölgyeknek feltűnő ruhák és parókák, banditáknak pisztolyok és kalapok, kabátok, ingek, a sheriffnek – tőlünk női sheriffjelölt volt – a speciális öltözet), már forgott is a kamera.
Miképp lehet a délutánt is összefoglalni?
Rengeteg nevetés, játékként felfogott és egymásra figyelést megkívánó produkció jellemezte az egészet. Harsány és nagyon profi instruálás során a hangos „éééésssENNYI!” kiáltás lezárásával a hangos kacaj, egymás megtapsolása még jobban doppingolt mindenkit. Közben a társaság már azon gondolkozott: mikor és vajon mit is láthatunk majd az önmagunk által – is – készült filmecskében?
Épült a csapatunk? Egyértelműen igen. Élmény volt? Mi az, hogy! Nevettünk, mozogtunk, beszélgettünk és egy jódarabig emlegetni fogjuk ezt a napot…
Köszönet érte a szervezőknek, a megvalósítóknak és ami a lényeg: egymásnak!
Jövőre folytatás, addig meg azért is, mert a BULÁKE egy csapat…
Köszönjük a Sárkányhajó Velence szakmai vezetőjének (Tubel Zoltán) és kollégájának a sok türelmet és magyarázatot, a Tordasi Élményfalu filmes csapatának és Szollár Szebasztiának az Oscar gyanús kisfilmet.
