Majzik Zsolt látássérült gyógymasszőr és sportoló

Zsolttal a Budaörsi Napló készített riportot 

A törékeny fiatalember egyik kezével a falat érinti meg, a másikat nyújtja felém a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (Buláke) masszőr stúdiójának a recepcióján. Már hátul, egy éppen üres irodában meséli Majzik Zsolt, hogy a bal szemére 8 évesen vakult meg teljesen, és 14 évesen – több éves tortúra után – a jobb szeme világát is elvesztette. Az ok egy örökletes betegség, a zöldhályog, a genetika azonban kiszámíthatatlan, hiszen a testvérei közül mindenkinek ép a szeme. A bátyja látása olyan éles, hogy a szülei azt szerették volna, ha pilóta lesz belőle. Az sem így alakult, Zsolt pedig az érettségi után gyógymasszőri oklevelet szerzett és kezdetben csak szombatonként és helyettesítőként, most már heti háromszor saját ügyfélkörrel dolgozik Budaörsön az egyesületnél, és a maradék idejében házhoz megy. Zsolt teljesen önállóan látja el magát, egyedül él és közlekedik.  Sokáig csak a fehér botja segítségével, de már sok éve pedig mindig mellette van Endi, a kutyája.

„Belátni a legnehezebb, hogy megvakultál”- mondja. Ha ezt a lépést megteszi az ember, utána már minden könnyebben megy. Persze az egyén személyiségétől is nagyban függ, Zsoltnak a belátás után a következő kihívás az „átállás” volt. Bele kellett helyezkednie egy teljesen új létformába, más utakon kellett eljutnia a megoldáshoz még a legalapvetőbb tevékenységekben is, mely önmagában hatalmas váltás. Elektromos kütyüit például egy beszélő program segítségével használja. Az okostelefonján úgy igazodik el, hogy amin éppen az ujja van, azt a hang automatikusan felolvassa, a laptopján pedig az egeret billentyűzettel helyettesíti. 

A mindennapjaiban, ahogy már említettem, kutyája segít neki. El sem tudnánk képzelni, mi mindenre képes egy vakvezető kutya!

„Természetesen szakemberek képezték ki és szoktattak bennünket össze, de például azt, hogy keresse meg a pékséget, már én tanítottam neki”- folytatja történetüket a gazdi.

Endi tehát parancsszóra megtalálja a pékséget és egyéb más boltokat, kikerüli mondjuk a kukások által kiürített kukát valahol az utca szélén, és minden bejárt útvonalat megjegyez.  Így sokszor, amikor az egyébként Rákoskeresztúron lakó Zsolti Budaörsre jön masszírozni vagy épp házhoz megy, a kutya tudja egyedül, hol is járnak pontosan. De ehhez az induláskor kutya és gazdája 5 napot töltöttek Miskolcon, lényegében ismerkedéssel, ahol Zsolti rengeteg információt, hasznos tanácsot kapott a segítő ebekről általában. Itt tudta meg azt is, hogy a kutyák nagyjából térdmagasságig látnak. Ennek az igazságára akkor döbbent rá, amikor Endi többedszerre sem találta meg az ajtót, mert ajtóhoz lépcső vezetett fel.

Az ismerkedés után a tábor után következett és a közlekedésbiztonsági vizsga, azaz más néven a „kutyás jogsi”, melyre  kiképzővel zajlik a felkészülés. Három különböző útvonalat kell kiválasztani, amiket a kutyával együtt tökéletesen ismerni kell. A vizsgán ezekből kell húzni egyet, a bejárását pedig be kell mutatni. Ha vizsga közben más testi épségét – vagy éppen a sajátodat – veszélyezteted, megbuktál. A Zsolti és Endi páros azonban már elsőre sikeresen vette az akadályt. Azóta tehát Endi és gazdája sikeresen dolgoznak össze, a nap minden órájában. Ezt Endi láthatóan cseppet sem bánja, hiszen így a kutya nemcsak fizikailag, szellemileg is lefárad, ami jót tesz az állatnak. 

A gyógymasszőrködés és a kutyája mellett Zsolti szenvedélye a sport, és a számára adott csörgőlabda. Heti ötször jár edzésre, kétszer a magyar válogatott  csapattal, jelenleg  a Neumann Szakközépiskola tornatermében, a fennmaradó hármat mindenki magának osztja be úgy, hogy futást és konditermi erősítést egyaránt tartalmazzon. Az Európa Bajnoság októberben lesz, amire nagy erőbedobással készülnek. A keretben nyolcan vannak, amiből hatan utazhatnak, egymással is küzdenek tehát a helyért. Meccsek közben mindig hárman vannak egyszerre a pályán, és hárman ülnek a cserepadon. Zsolti a csapatban érzi igazán otthon magát, a srácokkal olyanok – ahogy ő fogalmaz – „mint egy nagy család”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az,hogy amikor az előző lakását újította fel, ott voltak vele és segítettek. Képzelhetik, mekkorát nézett a ház többi lakója, hogy hat vak srác festi a falakat, teszi le a járólapot és közben még jól is szórakozik! 

Összességében tehát Majzik Zsolt élete teljes. A lányokkal való kapcsolatában sem szenved hiányt – árulja el -,bár úgy véli, az hátrány, hogy nem látja ismerkedéskor a másik első reakcióját, arckifejezését. De a hang nagyon sokat elárul és segíti az eligazodást.  „Én nem szeretem a vakokat”- neveti el magát Zsolt beszélgetésünk vége felé. Szerinte ugyanis nagyon sok látássérült azzal, hogy másokra kényszerül, elkényeztetetté válik, és tisztelet a kivételnek, de gyakran az önállótlanság magas foka jellemzi őket. Ő maga nem ilyen, nem akarta ezt az utat választani, helyette a küzdés mellett döntött.Végül is hogyan látja eddigi életét a fiatal masszőr? Megkérdeztem, ennyit mondott: „Engem több pozitívum ért azóta, hogy megvakultam, mint negatívum.”

Aki szeretné nála a gyógymasszázst is kipróbálni, a Buláke (Patkó u. 7.) recepcióján, valamint telefonon kérhet időpontot. +36 23 789 885 +36 20 455 6999