A fehér bot

„Sokan és többször is feltették már nekem az alábbi kérdéseket, mikor találkoztunk és szóba került a „társam”, a fehér botom. Gyakran futottam bele hasonló és érdeklődő kérdésekbe, itt ezeket gyűjtöttem össze és raktam egy csokorba most.” Jenei András

Mióta van a fehér bot igazából és mit is jelez, ad, mutat, honnan származik?

A fehér bot története a francia Guilly d’Herbemont grófnőhöz köthető. (Bár már előtte is említenek személyeket, de ő volt, aki egységesítési kezdeményezést indított el.)  Ő javasolta először, hogy a vakok közlekedésének megkönnyítésére használjanak egy kézben hordható, könnyen felismerhető eszközt, ami a fehér bot lett. A 20-as évek végén a párizsi utcákon sétálva tapasztalta a vakok nehézségeit, és a 30-as években kezdődött a fehér botok széleskörű alkalmazása.

Ki használja egyáltalán a vakvezető fehér botot?

Egyértelműen a látássérültek egyik legfontosabb segédeszköze a közlekedésben. Nemcsak a vakoknak, a gyengénlátóknak is segítséget nyújt a fehér bot és nemcsak segít „látni” , de láttat is! Gondoljunk csak bele: abban a pillanatban, ha meglátjuk az utcán egy ember kezében automatikusan segíteni akarunk a vakoknak.

Kinek nem való vagy kinek nem ajánlott igazából a fehér bot?

Erre a kérdésre egyértelműen a rehabilitációs therapeuták tudnak válaszolni csak.  Szerintem mindenkinek való a fehér bot, hiszen  ahogy írtam láttat és segít látni-közlekedni- is!

Bárki, aki látássérültként közlekedni szeretne önállóan s itt ezen van a hangsúly, meg kell tanulnia használni.

Mi célt szolgál igazából a fehér bot?

A látássérültek egyik legfontosabb  segédeszköze még ma is az önálló közlekedésben. 

Még talán néha akkor is, ha éppen a sorstárs kutyával közlekedik.

A fehér bot használatával mi könnyebb egy vaknak, látássérültnek?

Mint írtam, nemcsak a vakoknak segít, hanem a más típusú látássérülteknek is, emellett pedig a látó társadalom felé is jel a használójáról!

Segít közlekedésben: tereptárgyakat észlel vele az ember, szintkülönbségeket,  terepviszonyokat, felszínkülönbségeket.  Koppanó hangjából segít ugyancsak helyről, helyiségről, felületek mikéntjéről is…

A már egyre több helyen levő taktilis jelek, vezetősávoknál pedig még könnyebb vele a közlekedés- még akkor is, ha ezek a jelek cipővel is érzékelhetőek- , az eljutás A pontból B pontba.

De extraképp én használtam már távolságmérésre, vagy például rendszeresen használom olyankor is, ha  tudható, sejthető, hogy a fejmagasságban alacsonyabb a szint. Ilyenkor magamelé tartom a nyelét függőlegesen, így ha mondjuk alacsony egy ajtó szemöldökfája,  vele érzem és nem a kezem nyújtogatom.

Mik a hátrányai a fehér botnak, ha vannak ilyenek?

Szerintem semmi. Csak segít… Ha pedig nincs nálam, nem tudom hol hagytam, nagyon zavar amíg meg nem találom.

Mennyi ideig jó, használható egy fehér bot?

Ameddig használjuk. De a kérdésre: típustól, anyagoktól, használati aktivitástól függhet és a tárolás mikéntje se mindegy. Lekophat a fényvisszaverő része, de ez kis gond, viszont ha már ronda, az ember azért lecserélheti. Elkophat aktív használat alatt a végén levő  kis lezáró, kitágulhat a részeit összetartó gumi- ilyenkor széteshet- és persze sérülhet közlekedésnél is.  Van, akinek  hónapokig, évekig egy van, de van, akinek hosszabban. Ha vigyázva van rá és használják is, szerintem évekig bírja.

Egy látónak mit kell tudnia, ha fehér botos embert lát?

Ha az a fehér bot nem éppen egy támbot, nem egy most vásárolt felmosónyél, akkor  ugye elvileg a használója  látássérült. 😀

Alap, hogy mivel ezzel közlekedik a sorstárs, láthatóvá válik vele. Ha segíteni akarunk neki, akkor is kérdezzük meg tőle, hogy „Segíthetek?” és ha igen a válasz, akkor ne a botot tartó keze felé irányuljon a segítség. Ő ugyan megmondhatja hogy, de mindig a másik oldal a cél. Járműveknél a le és felszállásnál is ez a szabály, bár sokszor ez kivitelezhetetlen, mert a szabad kezével meg kapaszkodik. De itt is kérdezzünk, abból baj nem lehet.

Ne rakjuk el sosem a környezetünkben levő fehér- hosszú- botot, még centikkel se, hiszen lehet aki otthagyta, ott is fogja keresni.

Ha pedig a látássérültek közlekedését segítő taktilis sávokra kérhetek segítséget, melyek a fehér botos közlekedésben fontos, ne álljunk rá, ne várakozzunk rajta, de ne hagyjuk ott rajta semmilyen eszközünk, tárgyunk, csomagunk, ne hagyjuk a sáv közelében a rollert se! Ne parkoljunk rajta, ne rajta bringázzunk és folytathatnám…

S akkor itt egy kis  szöveg az én szemszögemből: 
A fehér bot nekem a szabadságot adta, adja meg. Vele, a segítségével tudok menni, jönni, a társaságában merek lépni, nekiindulni is.

Mutat, beszél, súg és néha helyettem kér segítséget is.

Megvéd, és mindezért nem kell semmit neki viszonoznom. Na jó, ha figyelek rá, óvom, ha kell cserélem, akkor sokáig társam is.

 No és akit érdekel kicsit részletesebben, itt a wikipédia link

A fehér bot használat közben