A színvakságról

Színesen szép az élet; szoktuk mondani. Gyönyörködünk a természet ezer színében, hosszan gondolkozunk a festékboltban, vagy reggelente a ruhásszekrény előtt, hogy mi mivel passzol. Természetesnek vesszük, a színek és színárnyalatok sokaságát, de az emberiség nagyjából négy százalékának, ez az élmény nem adatik meg

A színvakság a rendellenes színlátásnak egyik fajtája, melynek következtében, az érintett képtelen megkülönböztetni a különböző színeket.

A szem ideghártyájában kétféle érzékelő sejt van: a csap és a pálcika. A színlátást a csapok szolgálják, ezek veszik fel, és adják tovább a színeket. A csapoknak három fő típusa van – a jellegzetes fényérzékelési spektrumnak megfelelően –: vörös receptorok, zöld receptorok és ibolya-kék receptorok. Ha bármelyik (ritka esetekben mind a három) színérzékeny receptor hiányzik, akkor színvakságról beszélünk, míg abban az esetben, amikor a receptorok nem működnek megfelelően, akkor színtévesztésről. Viszont nincs a kettő között éles határ, mert habár a színtévesztők még láthatnak színeket, de súlyos esetekben, nagyon nehezen tudják megkülönböztetni őket.

Színlátási problémák okai:

Kialakulásának két oka lehet: öröklött vagy valamilyen betegség (cukorbetegség, alkoholizmus, mérgezés, szemhályoggyulladás, szürkehályog), sérülés által kiváltott. A genetikai okok miatt kialakuló színvakságnak is két fajtája létezik: a kékcsap-monokromázia és az akromatopszia.

Felismerése:

Ma már sokféle képteszt létezik, melyek segítségével bárki leellenőrizheti önmagát, hogy megfelelően látja-e a színeket. A tesztek közül a leggyakoribb az Ishihara-teszt, ahol egy hasonló színárnyalatú (pl. fekete-fehér, zöld, vagy piros) pontokból álló ábrán, egy más színnel (pl. fehér, piros, vagy zöld) ábrázolt szám olvasható ki. Aki nem tudja kiolvasni a számot, tehát nem tudja elkülöníteni a számot a háttértől, annak érdemes felkeresnie szakembert.

Teszt (angol): 

cikk forrása: szimpatika.hu