A testkép nemcsak látás kérdése – Egy vak lány átváltozása

Andrea vaknak született, de ugyanolyan fontos számára is a szépség, mint látó nőtársainak. Mi motivál egy nem látó lányt abban, hogy 30 kilót fogyjon? Hogyan vásárol ruhát? Honnan tudja, hogy mi áll jól? – Fogyásról, divatról és szépségről beszélgettünk egy rendkívüli lánnyal, Nagy Andreával, aki nem tudja, hogy milyen a rózsaszín, vagy hogy látványban mi a különbség a karcsú vagy duci test között, mégis imád szépnek és csinosnak lenni, s minden nap tesz is érte.

– Én mindig is kövér voltam. Nem duci, egyszerűen kövér. Az iskolában bálnának neveztek, a barátaim pedig bölénykének. A csúcspontomon, ami egyetemi éveim alatt következett be, 81 kiló voltam.

– Ezt elég nehéz elhinni.  Csinos, pici lány vagy…

– Igen, 81,3 kiló voltam. Az a szomorú, hogy ez egy idő után nemcsak fizikailag egészségtelen, hanem mentálisan is. Képzeld el azt a vasárnap délutánt, amikor elindulsz vásárolni, végigjárod a plázákat, és semmi, de semmi nincs, ami jól állna neked, ami eltakarná a fölösleges kilókat, amitől önmagad lennél, amitől jól érezéd magad a bőrödben.

Nemcsak, hogy az emberek beszólnak neked, mert beszólnak, de te nem érzed jól magad a bőrödben. Olyan, mintha egy nagy télikabát lenne rajtad, s annyira, de annyira ledobnád.

–Azt mondják, a kövér alatt ott van a vékony…, s te megtaláltad.

– Megtaláltam, de nagyon sok keresés után. Egyik nagy probléma a remény, ami nagyon ki tud szúrni az emberrel. A reménykedő ember mindent kipróbál, minden fura hasmenést okozó kínai teát, minden csodakapszulát, minden diétát a női magazinokból. Emberek, ezek a dolgok nem működnek!

– Mi működik?

– Az információszerzés. Egyrészt érdemes felvilágosítani magad a dologról. Másrészt a mozgás – én kondizni kezdtem. Nálunk a faluban nyílt egy konditerem, és elkezdtem oda járni, elkedtem mozgatni a zsírrétegeimet a futópadon. Az első hetekben nemhogy nem fogytam, inkább híztam. Akkor rájöttem, hogy valami nem stimmel. A sport fontos, de máson is kell változtatni. Ezért elkezdtem tanulni a fogyást. Aki megteheti, elmehet étkezési tanácsadóhoz is, de én ezt nem engedhettem meg magamnak, úgyhogy elkezdtem tanulni, hogy mik azok a fehérjék, mik a szénhidrátok, mi jelenti az egyensúlyt az étrendben.

Elkezdtem továbbá figyelni a mesterséges adalékokra. A szervezet ugyanis ezeket nem tudja megemészteni, nem tudja lebontani, nem tudja, hogy mit csináljon velük, mintha cd-t próbálnánk tenni a kazettás magnóba. Ha ilyeneket eszünk, felgyülemlik a felesleg. Ezeket a tudományos alapelveket elkezdtem lassan bevezetni az étrendembe.

– A másik nagyon fontos dolog a kalóriakontroll. Ha fogyni akarsz, a kalóriákat igenis érdemes számolgatni. Ha több üzemanyagot viszünk be a szervezetbe, mint amennyit el tud fogyasztani, akkor persze, hogy az megmarad valahol. A kalóriakontrollhoz két dolgot kell beszerzni: először is egy telefonos applikációt, aminek már van egy étel-adatbázisa,  és segít összeszámolni a kalóriákat, amiket megettünk. A másik egy konyhamérleg. Sohase hagyatkozzál arra, hogy ez a húsdarab biztos csak 10 deka, mert annyinak tűnik. Ha leméred, rá fogsz jönni, hogy jóval több.

– Nekem ez hosszas, időigényes folyamatnak tűnik…

– Egy kicsit időigényes, valóban. De nem bonyolultabb annál, mint mondjuk, amikor recepteket keresünk az interneten.

–És persze, megóv attól, hogy fölöslegesen bekapjunk egy-egy falatkát, amikor a konyha felé visz az utunk, mert azt a falatot is be kell vezetni, és oda kell számolni a többihez. Szóval leszoktat a nasizásról.

– Így van. És le kell tenni az önámításról. Le kell tenni arról, hogy  ”én nem tudok fogyni, mert genetikailag kövér vagyok”.  Igen, a genetika is közrejátszhat, én is duci családból származom, de mindenki felelős a saját súlyáért. Le kell tenni arról is, hogy a heti divatos diéta fogja megváltoztatni az életünket.

–Te kipróbáltad a heti divatos diétákat?

– Én nem, de volt egy évfolyamtársam, aki minden ilyet kipróbált, és például a kenyeret kihagyta az étrendjéből, de a sört nem. Meg persze, a sport. Én minden reggel fél hétkor 40 perc kardiózással kezdem a napot. Nem érzem már jól magam anélkül.  Amikor hazamegyek szabadságra falura, és csak otthon kell ülni, enni és feküdni, olyankor már nem jó.

– Tartasz tőle, hogy visszajönnek a kilók?

– Természetesen. Egyfolytában. Kétnaponta mérem magam, nem engedem meg magamnak, hogy ez mégegyszer megtörténjen. Egyszer megbocsátható, de másodszor hülyeség, ha elengeded a gyeplőt. Én már jártam ott, és tudom, hogy milyen rossz.

– Hogyan kell nem elengedni a gyeplőt?

– Most, hogy lefogytam 51 kilóra, most sem hagyok fel a szokásokkal. Továbbra is sportolok, továbbra is betartom a kalóriakontrollt.

– Soha nem eszel pizzát?

– Igyekszem nem enni. De ha mégis megeszed, tessék azt is szépen bevezetni a kalórianaplóba, és utána 10-15 perccel többet futni

– Azért különleges ez a beszélgetés, mert olyan lány vagy, aki nem látja magát. Amikor rám felszalad pár kiló, én azt megcsodálhatom a derekamon meg a combomon, és elmondhatom a tükörképemnek, hogy: na, már megint hogy nézel ki! De te ezt nem láthatod. Honnan tudod, hogy milyen vagy?

– Szerintem a testkép nem csak látás kérdése. Az is számít, hogy hogy érzed magad, amikor felhúzod a szűk nadrágot, kidudorodik a hasad vagy nem, kilóg a zsírpárnácska, vagy nem. Ezeket a dolgokat érzed magadon.

– Te látod magad? – idézőjelbe téve kérdezem. Tudod, hogy milyen az alakod? Van a saját külsődről elképzelésed?

– Ez kevésbé szokott izgatni. Sokkal inkább az, hogy fönntartsam az egészséges súlyt.

– Tehát másodlagos az, hogy hogy nézel ki, és elsődleges, hogy hogyan érzed magad.

– Igen. Miután viszont lefogytál, nehéz megszabadulni a kövér érzéstől, főleg, hogyha sokáig voltál kövér. Vannak bizonyos reflexek, beidegződések, például, hogy bő ruhákat vegyél, amelyek eltakarnak, vagy igyekszel minél jobban összehúzni magad, hogy kevesebb helyet foglaljál. Kövérként annyiszor rádszóltak, annyi megjegyzést kaptál, hogy ez valahogy saját programot futtat az agyadban.

Nem is a súlytól volt nehéz megszabadulnom, mert a saját szabályaim betartása után már nem vot nehéz lefogyni. De az úgymond kövér-reflexektől még ma sem tudtam megszabadulni. Ma sem tudnék csípőnadrágot hordani például.

– Nem baj, az most nem is divat – (kacagunk ezen) – Hogyan vásárolsz ruhát? Honnan tudod, hogy mit szeretnél, mi állna jól?

– Nagyon sokat számít az, hogy hogyan érzem magam benne. A ruhavásárlásnál anyukám szokott segíteni. Általában egy ruha két szűrőn kell átmenjen. Először az anyukám szűrőjén, de nagyon sok olyan ruha van, ami neki tetszik, ám én nem érzem jól magam benne. Aztán meg nekem is kell, hogy tetsszen. Így sajnos elég kevés ruha van, ami átmegy ezen a kanyargós, döcögős rendszeren.

– Rákérdezel, hogy milyen színű, megtapogatod az anyagát?

– A színek tekintetében anyukám szokott dönteni, így a fél szekrényem tele van szép rózsaszín blúzokkal (nevet).

– Tudod, milyen a rózsaszín?

– Nem, mi nem tudjuk. Nagyon sokszor a látók nem bírják megállni, és elkezdik magyarázni, hogy tudod, az a piros az olyan, mint a tűz. Hát én ezt már tudtam, de nem igazán segít, hogy el tudjam képzelni. Mi, akik születésünktől fogva nem látunk, nem tudjuk elképzelni a színeket, de nem zavar minket, nem kell elmagyarázni.

– De tudod, hogy feketében vékonyabbnak tűnünk?

– Igen, azt tudom, és azt is, hogy a hosszú derekú nadrág kiemeli az ember derekát. Én mindig annyira örülök, hogyha mondja valaki, hogy milyen vékony a derekam, és, hogy milyen jól nézek ki!

– Szeretsz szép lenni? Szeretsz jólöltözött lenni?

– Igen! És míg le nem fogytam, 27 éves koromig, nem volt rá alkalmam jólöltözött lenni. Nem voltam se szép, se jó alkatú, nem voltam az a csaj, akit megnéznek a fiúk. És most habzsolom ezt az érzést.

– Mindig, minden nap vigyázol arra, hogy szép maradj?

– Hogyne. Ezt nem szabad elengedni, mert nem biztos, hogy másodjára is van esélye az embernek, hogy ilyen szerencsésen alakuljanak a dolgok. A korral a szervezet is lassít, lelassul az anyagcsere, és ez befolyásolja a fogyás mérétékét.

– Tippet adnál azoknak, akik követnék a példádat, és ledobnának 5, 6, 10 vagy 30 kilót?

– A fehér kenyeret tessék elhagyni. Teljes kiörlésű gabonákból sütött van rengeteg, és az sokkal egészségesebb is. A másik dolog a nassolás. Sokan, ha tudnák, hogy az a rágcsálnivaló, amibe éppen könyökig belenyúltak, 400-500 kalória 100 grammonként, lehet, hogy inkább letennék. Az étel a szervezetnek üzemanyag. Ha vigyázunk arra, hogy kevesebb üzemanyagot vigyünk be, viszont többet fogyasszunk el, akkor teljes a siker.

A sport segít, ám ha a fél órás futás után betolunk egy csokis kiflit a büfében, az már nem működik. Nincsen csodaszer a fogyásban, csak kitartás és nehéz munka, de megéri. Mindenkinek sikerülhet, csak az emberek mindig a kifogást keresik, a könnyű utat.

– Hogy tudsz ilyen erős lenni?

– Erre nem tudom a magyarázatot. Talán azért, mert rengeteg fucsa szituációval talákoztam már az életben, ami megedzett. És azt a hitet is megedzette, hogy a világban nincs könnyű út. De a nehéznek neki kell indulni, mert ez az, ami megéri.

„A harmincéves Nagy Andrea Kolozsváron él, a Kolozsvári Rádió román szerkesztőségének tagja, a Kolozsvári Televízió munkatársa. Nemrég jótékonysági futást szerveztek számára kollégái, együttműködve a Beard Brothers Egyesülettel, melynek nyomán sikerült összeszedni azt a pár ezer eurót, amellyel Andrea megvásárolhatta az Orcam-készüléket, amely segítségével felismeri az előtte álló személyt, feliratokat, szövegeket képes elolvasni, azonosítja a bankjegyek címletét, egyszóval nagyban segíti a mindennapjait.”

 forrás: noileg.ro

Kiemelt kép: pixabay.com