Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja – 2018

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította A FOGYATÉKOS EMBEREK NEMZETKÖZI VILÁGNAPJÁVÁ december 3-át, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékkal született, illetve betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.

A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így élők száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető. Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők elsősorban nem segélyekből, hanem saját munkájukból szeretnének megélni.

MI AZ A FOGYATÉKOSSÁG?

A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság NEM BETEGSÉG, hanem egy állapot.

A fogyatékosság leggyakoribb típusai: Mozgássérültség, Látássérültség: Gyengénlátás vagy Vakság, Hallássérültség: Nagyothallás vagy Siketség, Értelmi fogyatékosság, Beszédfogyatékosság: Dadogás vagy Némaság, Autizmus – Asperger-szindróma, Siketvakság.

Vannak kifejezések, szavak, amelyeket nem illik használni! Jó tudni, hogy a mozgássérült NEM nyomorék, hogy a hallássérült NEM süket és főképp nem süketnéma, a DOWN-kóros és az autista NEM bolond. Legjobb tőlük, maguktól megkérdezni. Vagy elég csak tudni, hogy ők: gyerekek, emberek, fiúk, lányok, férfiak, nők – mint mi mindannyian. Esznek, isznak, alszanak, szeretnek, dolgoznak, élnek.

forrás: lenolaj.hu

„Mindenkinek szüksége van jó szóra, odafigyelésre – ebben nincs különbség, látó és nem látó ember között, csak mindenkinek másképp, másban. Nekünk látássérülteknek néha egészen speciális módon. Ami közös mégis, hogy nem elég tétlenül várni a segítséget – mindenkinek tennie kell erejéhez, képességeihez, lehetőségeihez mérten a boldogulásért.” részlet, Nyikes Fatime, a BULÁKE elnökének nyílt leveléből

Tovább a teljes szövegre