Megnéztük a Terrorelhárítási Központot!

A BULÁKE és a PÁSZTA csapata mindig valami olyat valósít meg, ami korántsem megszokott. Ha ötlet van – márpedig az mindig akad -, ha kicsit extrém a program, nem is kérdés: menni kell és a vége mindig fenomenális!

Szervezés, előegyeztetés és jó idő remélése után október 4-én a majdnem harminc látássérült izgatottan lépkedett be a fővárosi Terrorelhárítási Központ (TEK) laktanyájának kapuján.  A szigorú ellenőrzés – ami nemcsak az okmányokat jelentette, hanem fémdetektoros átvilágítást, esetenként még külön kézieszközöset is – után, a program vezetői mosolyogva és talán jobban izgulva, mint mi,  köszöntöttek minket. Nem árultak el semmit, mégis éreztük: nem mindennapi délelőtt áll előttünk.

Le kell írnom, hogy nem volt egyszerű a feladata sem a minket koordináló ottani embereknek, sem aztán az egyes szekciókat levezénylőknek, ám hűen a hivatásukba épült precizitásukhoz, olyan élményeket kaptunk, hogy minden egyes résznél csak pislogtunk. Az élményeket minden részletben kidolgozottan, pontosan és átélve úgy adták le nekünk, hogy senki nem maradt hiányérzettel. Kaptunk tapintással átadott információkat, hallás útján megszerezhetőket, átélhető élményt, izgalmat és lélekre hatót ugyanúgy, mint a legvégén lőporszagút is…

A több szekció elején a TEK gépjárműállományának több típusát mutatta be az előadó – aki szintúgy, mint a többiek, aktív dolgozója a központnak és így sem nevét, sem rangját nem írnám le -.  Itt nemcsak körbejárhattuk a páncélozott és némelyik felfegyverzett gépjárművet, de megleshettük a különbséget a sima szélvédő és a védettebb formája közt is. Szintúgy a gumiabroncsoknál… Aztán amellett, hogy előadónk a legelején önmagát is úgy mutatta be, hogy tudhattuk magasságát, szeme színét, meg mindent a vizuális élményéhez, az autókhoz még makettokat is hozott… Na és mivel lehetett volna teljesebben lezárni a nap ezen állomását jobban, minthogy a társaságot egy csapatszállítóval még a laktanyán belül meg is autóztatták…:D

Átsétálva a központ kutyás részlegére már új ember köszöntött minket. Miközben a megalakulástól a mai napig elmesélte miképp hozták létre egyetlen kutyával anno a most már többtucatnyi társukkal működő részleget, rengeteg információt kaptunk a négylábúakkal dolgozó egységről. Milyen ebeket alkalmaznak, hogy képzik ki őket, hogy tartják és nevelik, mivel ösztönzik a munkájukat, hol vethetőek be a TEK-es négylábúak… Hallottunk sztorikat elfogásról, láthattunk kutyát védő, a fejüket a robbanástól megóvó maszkot és láthattuk: miképp végez el azonnali utasítást egy robbanóanyagot felkutató kutya.

Mialatt átsétáltunk a következő állomásunkhoz, a vezetőink minden kérdésünkre válaszoltak; egyszerre volt minden informatív, visszafogott és ugyanakkor baráti és nem „ fogyatékos-látó” társalgás.

Miközben több olyan eszköz, jármű (repülőgép, ahol gyakorlatozhatnak a bevetési csoportok, metrókocsi) mellett megálltunk, jött a számunkra szervezett élmény: egy lelátóról szemlélhettünk meg egy elfogást egy beszorított gépjárműből tüzet nyitó csoport elfogására. A képeket vezetőink és segítőink narrálták; lefékező autó, érkező szirénázó motoros és gépjárműves kommandósok; tűzharc, majd elfogás. Óriási tapsot kaptak érte vendéglátóink…

Innen átsétáltunk a lőtérhez, ahol először több asztalnál több csoportban egészen közelről megismerkedhettünk több tűzfegyverrel (kézbevétel, tár ki- és betétel, esetleges kérdések a típusokról és használatról, még golyóálló mellényt is felpróbálhattunk), majd jöhetett a hab a tortánkra: lőgyakorlat…

Minden résztvevő két típussal próbálhatta ki a céltáblára való lövést; számunkra a központ külön fémkorongot rakott a céltábla alá, hogy halljuk azt, ha találat van és azt is, ha nem. Természetesen a lőtéren dolgozó – szintén aktív – emberek látva, hogy a látássérült hová tartja a lézercélzó fénypontját, igyekeztek azért korrigálni a pontosabb találatokat.

Miután mindenki kipróbálta magát, a központ munkatársai külön ajándékkal készültek számunkra. A TEK címerét (egy kerecsensólyom, ami karmaival egy íjat tart-háttérben a magyar címerrel) kaptuk meg domborművesített formában, illetve minden résztvevő egy TEK-es címeres kulacsot hozhatott el emléknek. S hogy teljes legyen a dolog, az egész társaságot lefotózták a laktanya alakuló terén levő címerszobornál…

Köszönjük ezt a felejthetetlen és minden részletére kiterjedően teljes élményt a Terrorelhárítási Központ munkatársainak, a BULÁKE és a PÁSZTA szervezőinek, a segítőknek!

A látogatás alatt készült FOTÓK!