A Budapesti Börtönmúzeumban voltunk

A tagjaink közül azoknak, akiket a rácsok, a bilincsek és a börtönök egyéb titkai érdekelnek, lehetőségük nyílt arra, hogy közösen ellátogassanak a Börtönmúzeumba. Mondhatnám, hogy szívélyesen fogadtak minket a Szív utcában? Bizony, így történt!

Az egykori VI. kerületi palotanegyedben található épület, amely ma otthont ad a múzeumnak, már több intézményt is kiszolgált a története során. Ezúttal azonban a tárlat, a kísérőink felkészültsége és az általuk megosztott történetek teremtettek különleges hangulatot. A két vezetőnk nemcsak a tudását adta át nekünk, hanem olyan élménnyé varázsolta a látogatást, amely a téma komolysága ellenére is tartogatott vidám pillanatokat.

Pedig a börtönök világa korántsem könnyed téma. A fogvatartottak élete, mindennapjai, ruházata és a rabtartás során használt különféle eszközök mégis rengeteget meséltek nekünk, látássérült látogatóknak is. Megismerhettünk egy zárkát, láthattunk egy régi rabszállítót, hallhattuk a szirénák hangját, és kézbe vehettünk ruházati darabokat, bilincseket, valamint gumibotokat is. Így nem csupán hallottunk a börtönök világáról, hanem több részletét közvetlenül is megtapasztalhattuk.

Sok érdekességet tudtunk meg arról is, hogyan gondoskodtak régen, és miként gondoskodnak napjainkban a beteg vagy sérült fogvatartottakról, illetve azokról, akik a börtönben adnak életet gyermeküknek. Nyomon követhettük, hogyan fejlődött a magyarországi büntetés-végrehajtás, és arra is választ kaptunk, hová került mára a híres Thököly úti rabkórház. A tárlat egyes részei között éveket, sőt évtizedeket ugrottunk előre az időben: az egyszerű rabtartási eszközöktől és használati tárgyaktól egészen az ítéletek végrehajtásának történetéig jutottunk el.

Két kísérőnk széles körű tudása, a sok apró történet és a közvetlen, élményszerű bemutatás igazán emlékezetessé tette ezt a múzeumlátogatást. Nem pusztán tárgyakat és helyiségeket ismertünk meg, hanem egy olyan világba is bepillantást nyerhettünk, amelyről a hétköznapokban ritkán gondolkodunk ilyen részletességgel.

Ezúton is nagy köszönet illeti Várkonyi Zsolt Kristóf projektvezetőt és kollégáját, Gyarmati Lászlót a tartalmas, élményekben gazdag tárlatvezetésért, szociális csapatunkat a program megszervezéséért és a segítségért, kísérőinket pedig a figyelmességért és a sok érdekes információért. Köszönjük a Börtönmúzeumnak a szívélyes fogadtatást és a lehetőséget, hogy látássérültként is ilyen sokoldalúan ismerkedhettünk meg a börtönök történetével és mindennapjaival!