A sárga pettyes út

Az út tehát, amiről most mesélni fogok, ugyan nem a sárga köves út, és nem Smaragdvárosba vezet, de mégis jelentős, sőt, egészen különleges szerepe van.
Hasonlóan híres testvéréhez, őrá is igaz, hogy a rajta lépkedőket képes eligazítani, sőt, el is vezetni, egészen a céljukig.
A cél jelen esetben a Semmelweis Egyetem Mária utcai Szemészeti Klinikája.

Óz meséjét, és így a sárga köves út történetét mindannyian ismerjük. De vajon hogyan, és miért született meg ez az egyedülálló, különös, ritmusos pettyekből álló felfestés, a gyönyörű Iparművészeti Múzeum közvetlen szomszédságában, a Metró Corvin pláza állomásától indulva egészen a Szemészeti Klinika kapujáig?

Dőljenek hátra, figyeljenek jól, elmesélem.
Ahhoz, hogy megértsük a jelentőségét, legelőször látássérült (nem a vak, hanem a gyengénlátók csoportjáról) honfitársainkról mesélek kicsit. Ők azok, akik valamilyen veleszületett, vagy szerzett szemészeti állapot következtében csak nagyon keveset érzékelnek a világból a látószervük, tehát a szemük segítségével.
Ebben a sajátos helyzetben nemcsak a tárgyak, és a szem által érzékelt képek nagysága, de a környezetüktől való elkülönülése, kontrasztja kiemelten fontos látási tényező.
Feliratokkal tehát sok esetben nem tudunk segíteni, de kontrasztos képekkel viszont igen. Ismert az is, hogy a látássérült szem a sárga szín hullámhosszát igen sokáig képes felismerni. Mindezen ismeretek birtokában nem volt nehéz elindulni a tervezéssel.

A mintát mindehhez egy hosszabb tübingeni tanulmányutam alkalmával látott példa adta. Tübingenben, ebben a méltán híres egyetemi városban a Szemészeti központi épülete és a szemészeti rehabilitációs osztály pavilonos rendszerben, egymástól néhány perc sétára található. Itt a tájékozódást egy fehér pettyekből álló festett ösvény segítette. Az épületben a szabványoknak, és a páciensek igényeinek megfelelően kontrasztosak voltak az ajtókilincsek, a folyosó irányát jelző nyilak, a lépcsők kezdetére figyelmeztető csíkok. Ilyen megoldásokkal már otthon is találkoztam, de a kontrasztos pontsort és gyakorlati hasznát itt láttam először.

A tanulmányútról hazatérve természetesen lelkesen beszámoltam az ott tanultakról, tapasztaltakról. A páciensek segítésének ez az új lehetősége akkor leginkább dr Bögi Júlia adjunktusnőt érintette meg, vele azonnal összedugtuk a fejünket, hogy miként valósíthatnánk meg a tervet. Az nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben néhány liter festék, valamennyi ecset, és a jó nagy adag lelkesedés még nem elég ahhoz, hogy az ötlet megvalósulhasson.

Mindenekelőtt Salacz György professzor úr engedélyére volt szükségünk, de nála a terv természetesen nem ütközött akadályba.
Második nagy kérdéskör az volt, hogy a járda és a Metró közterület, annak bármilyen maradandó módosításához engedélyek kellenek. A tanakodás során Bögi adjunktusnő egyik páciense sietett a segítségünkre, aki az akkor illetékes főosztály osztályvezetője volt éppen. Néhány telefon után a lelkesedésünk rá is átragadt, és az ügy mellé állt, megírta a szükséges engedélyt a járdához, és az aluljáróban elhelyezett táblához.
Ezen a következő felirat volt olvasható:
A sárga pontok a Szemészeti klinikához vezetnek. Kérjük ennek segítségével igazítsák el látássérült embertársaikat.
A fejtörést csupán a zebra okozta, mert az egy teljesen másik intézmény kezelésében állt, de hamar nyilvánvaló lett, hogy a pettyeknek ott nincs is akkora jelentősége.
A terv megvalósulásához már csak az anyagi forrás hiányzott, – ha emlékem nem csal meg – , azt a klinika alapítványa biztosította.
Néhány lelkes, akkor még nálam is ifjabb kolléga pedig segített a technikai szervezésben, tervezésben.
A pontok sablonját a helyszínen, néhány próba után vágták ki a segítőkész festők. Az útvonalat szintén a helyszínen rajzoltuk meg, tanakodva, próbálgatva, hogy melyik a legkevésbé veszélyes irány, hogy kerülhetjük ki a kapualjakat jelző oszlopokat, mi jelölje az aluljáró lépcsőjének kezdetét.

Hamarosan elkészült a sárga pettyes útvonal, magam is ezen lépkedtem, s lépkedek ma is a klinika felé.

Az bizonyos, hogy a pettyek megjelenése után azonnal kaptunk hálás visszajelzéseket, és nem csak a látásukban korlátozott páciensektől, de mindenki örült a segítségnek, a város láthatóan a szívébe fogadta a kezdeményezést.

Az idő természetesen többször is a pettyek újrafestésére kényszerített minket, ez időről időre meg is történt.
Most, hosszabb szünet után (a  tavalyi év második felében- , a legutóbbi felújítást az Új Látásmód Egyesület segítségével  végezették el (a Pest Vármegyei Kormányhivatal és a VIII. kerületi Önkormányzat munkatársai közreműködésével), Jenei András kérésére.

Ezt pedig minden sárga pettyes úton járó nevében nagyon köszönök.

Dr Széchey Rita

Köszönjük a pontokat és azt is, hogy megírta ezt nekünk a doktornő!