Ezek nem cuki kutyusok, hanem igazi profik

A segítőkutya a legnagyobb kincset adja vissza a sérült embereknek: az önállóságot. Nem, nem csak a vakvezetőkről van szó, hanem további öt nagyon fontos kutyaszakmáról, amiket a magyar társadalom még csak ízlelget, ezért gyakran alakul ki méltatlan, helyzet.

A kutya, az ember legjobb barátja – emellé nyugodtan odatehetjük: és legfőbb segítője. Pásztorok, vadászok, őrző-védők, keresők, de most nem rájuk gondolunk, hanem azokra, akiknek munkája fogyatékossággal élő, sérült, betegséggel küzdő embertársaink szó szerinti fizikai és lelki támogatása.

Elsőre nyilván mindenkinek a vakvezető labradorok ugranak be, és akármilyen furcsán hangzik is, ez a beidegződés ma Magyarországon nagyon kellemetlen szituációkhoz vezet.

Hiányzik az elfogadás

A hatályos magyar jogszabályok a segítőkutyák hat olyan kategóriáját sorolják fel, amelyeket gazdájukkal együtt korlátozás nélkül kötelező beengedni minden nyilvános helyre az étteremtől a mozin keresztül a közintézményekig. Bárhova, ahova egyszerű állampolgárként mi is beléphetünk, hiszen ezek az ebek adott személy támaszai, ahogy törött lábbal a mankó – azt sem kell az utcán hagyni, ha betérünk a sarki közértbe.

A gyakorlat viszont más, a vakvezetőkön kívül minden más segítőkutya gyakran a hobbiállatok megítélése alá esik, nem mozoghatnak szabadon, egyes helyekről ki vannak tiltva. Innentől kezdve pedig az ebeket érintő korlátozások nyilvánvalóan kimondatlanul és akaratlanul, de gazdájukra is ugyanúgy vonatkoznak.

Nem gonoszság ez, vagy a szőrös szívű portás kegyetlensége, hanem általános tudatlanság: gyakran sem az alkalmazottak, sem a tulajdonosok, üzemeltetők nincsenek tisztában a részletekkel. Ezen próbál segíteni a veszprémi Pannon Egyetem az intézmény Pentor Programján keresztül egy csütörtökön tartott érzékenyítő bemutatóval, amelyet a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület tartott.

forrás: 24.hu